Végállomáson jobb esetben még hely is van. Ilyenkor jó, ha az ember meggondolja, hogy hova is ül.
Egyes ülésre (nem egybe olvasni!) ülni biztonságosabb, mint a többszemélyes helyek, de bebizonyítom, hogy ennek is van ám hátránya.
Például, az ’add át a helyed, csak mert’ beidegződéssel rendelkező emberek sűrűbben támadják meg az egyes ülésen tartózkodókat.
Ha több üléses helyet választunk mégis, jobb, ha mérlegelünk egy pár dolgot:
Kívül ülni egy páros ülésnél szabadság érzetet biztosít, gyorsan tudunk menekülni, ha valami nem szimpatikus egyén kéredzkedik be mellénk. A hátul ütője meg pont az, hogy az emberek ki-be kéredzkednek, mert egyeseknek 2 megállót állva utazni maga a mission impossible. Nem beszélve arról a szituról, amikor az ember lánya nagy sporttáskával utazik, mellette egy jól karbantartott fiatalember, idős hölgy felszáll….a találós kérdés vége: na, vajon ki fog felállni átadni a helyét???
Tehát döntsünk a belső ülés mellett? Kiderül…
Előnye, hogy elbarikádozhatjuk magunkat táskánkkal, ez általában 1-2 megállóig sikeres projekt, ott már biztosan felszáll egy bátor ember, aki nem csak köhög az ember feje felett, meg sóhajtozik, hanem meg is kér, hogy vegyük má’ el azt a táskát. Belül jobb a kilátás, de a veszélyességi fok is magasabb…gondoljunk bele, ha valami nem kívánatos személy ül mellénk, a busz tele, hogy meneküljünk el???
Az állóhelyek a közlekedési járművökön külön postban fog szerepelni…
Folyt. Köv
Ui.: Tessék többet mosolyogni!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.